Könyves Kálmántól Drakuláig – Boszorkány- és vámpírtörténetek a Kárpát-medencéből

A történelmi magyar állam területe a vámpírtörténetek kedvelt helyszíne immár évszázadok óta. Erdélyben játszódik Bram Stoker Drakula (1897) című ikonikus gótikus regénye éppúgy, mint Roman Polanski zseniális horrorparódiája, a Vámpírok bálja (1967). Stoker munkája szolgáltatta a szüzsét Friedrich Murnau filmjéhez is: az élőhalott vámpírról szóló némafilm, a Nosferatu (1922) a német expresszionista filmművészet egyik legkülönlegesebb alkotása. Az pedig már csak a sors különös fintora, hogy a Bánság területéről – ahonnan szintén bőven jegyeztek fel vámpírhistóriákat – származó Lugosi Béla tette halhatatlanná és a populáris kultúrában is ikonná Drakula alakját, az erdélyi vérszívó gróf történetének első hollywoodi feldolgozásának címszereplőjeként (1931)

01_1.jpg

Lugosi Béla, mint Drakula (Wikipédia)

 

Boszorkányok az útkereszteződésben

A rontó – más néven fekete – analógiás mágiához kötődő rítusokat, a boszorkányszertatásokat és vámpírtörténeteket, valamint a kísértethistóriákat a kezdetektől fogva rossz szemmel nézte a kereszténység, s az államalapítással párhuzamosan erőre kapó magyar egyház egy idő után kifejezetten tiltani és üldözni kezdte ezeket. Ennek ellenére regösénekeink, népdalaink és archaikus népi imádságaink megőrizték őket, s eleink gyógyító és varázsló mágikus gyakorlatai egészen a huszadik század elejéig részei voltak a mindennapoknak.

A „boszorkány” ótörök eredetű szó a nyelvünkben, amely azt jelenti: „[meg]nyomó”. A boszorkány az egyik hagyományréteg szerint ugyanis álmában támadja meg áldozatát (akárcsak a lidérc): tejet szív a melléből (legyen az férfi vagy nő), szexuális kapcsolatot létesít vele, elveszi a belső szerveit és a csontjait stb. Mindezekkel pedig végsősoron elsorvasztja.

Más hagyományok szerint a boszorkány képes pusztán pillantásával megrontani az embert: „szemmel verni”, szövetségben áll magával az ördöggel, vagy legalábbis a démonokkal, képes állat alakjában is megmutatkozni. A boszorkányok rendszeresen találkoznak: útkereszteződésekben, vagy nagyobb fák, sziklák mellett jönnek össze szombatonként, vagy jeles napokon (például Szent Iván napján, június 24-én), amikor közösen vesznek részt rituálékon, illetve mágikus kört rajzolva maguk köré lépnek összeköttetésbe egy másik valósággal. Noha a hazai hiedelemvilágban a boszorkányok férfiak és nők egyaránt lehetnek, népmeséinkben inkább idős, csúnya, gonosz asszonyok.

A boszorkányok tömeges és intézményes üldözése Európában (de Amerikában is) és Magyarországon jórészt a korai újkorra tehető, s mind katolikus, mind protestáns vidékeken megfigyelhető volt. Szeghalmon 1724-ben volt utoljára boszorkányégetés. Szegeden 1728 júliusában tizenkét embert – hat nőt és hat férfit – égettek meg, többek között azért, mert „eladták az esőt a töröknek”, s emiatt nem termett a város környékén gabona. Békéscsabán még 1756-ban is szabtak ki halálos ítéletet boszorkányság miatt.

 02_2.jpg

Könyves Kálmán magyar király ábrázolása Thuróczy-krónikában (Wikipédia)

 

Vérszívók és élőhalottak

Könyves Kálmán magyar királyról közismert, hogy egyik törvényében tagadta a „strigák” – a napjainkban is ismert vámpírokhoz hasonlóan állatalak felvételére képes vérszívó lények – létezését. A vámpírhiedelmek azonban a magyar néphagyományban nem őshonosak, azok részben balkáni (szerb, bolgár, román), részben északi szláv (főleg szlovák) hatásra terjedtek el a magyarság körében, elsősorban a török idők után, a tizennyolcadik század elején.

Bizonyos hiedelmek szerint a vámpírok halottak, akik visszajárnak éjszakánként az élők közé és a vérüket szívják, hogy ezáltal maguk élőhalottként létezzenek tovább, egyúttal áldozataikat is vérszívóvá teszik. Az 1700-as évek elején a nyugat-európai (főleg német és francia földi) sajtót számos magyarországi (elsősorban tiszántúli), bánsági, erdélyi, valamint cseh- és morvaországi vámpírtörténet járta be. Az egyik szerint „Arnold Paul” hajdú, „élőhalott” tevékenysége révén, három hónap alatt tizenhét embert „emésztett el a vámpírkór”. Egy császári katonai vezető végül a hajdú sírját kiásatta, majd szívét átszúratta, fejét levágatta, s testét máglyán való elégetés után a Tiszába dobatta. Ezzel véget is ért a térségben a „vámpírkór”.

 03_2.jpg

Antoine Augustin Calmet francia szerzetes könyvet írt a közép-európai vámpírtörténetekről (Wikipédia)

 

A vámpírvadász szerzetes

A francia bencés szerzetes, római katolikus pap és nagyhírű biblikus teológus, Antoine Augustin Calmet – akinek a vezetése alatt álló monostorban még a felvilágosodás egyik legjelentősebb gondolkodója, Voltaire is vendégeskedett – Értekezések az angyalok, démonok, és szellemek megjelenéséről, valamint Magyarország, Csehország, Morvaország és Szilézia vámpírjairól című kétkötetes munkája 1746-ban jelent meg Párizsban.

Ebben a könyvében – amelynek számos magyarországi vonatkozása is van – a szerzetes ugyan szkeptikus a vámpír- és kísértettörténetekkel kapcsolatban, de egyrészt a halottak feltámasztásának és megidézésének bibliai, ókeresztény irodalmi és hagiográfiai hagyományait idézi, másrészt pedig saját kora ponyvairodalmának és szenzációhajhász sajtótermésének vonatkozó közleményeit összegzi.

Calmet apát nem írta le egyértelműen művében, hogy koholmányok a vámpír- és kísértethistóriák, ezzel pedig – ha nem is a legnagyobb mértékben – hozzájárult ahhoz, hogy a Kárpát-medencét a tizennyolcadik–tizenkilencedik századi nyugat-európai emberek egy része, mint vámpírhistóriák helyszínét könyvelje el.

 

A blog tartalmát Ópusztaszer, a Magyar Kalandok Parkja támogatta. 
Jegyvásárlás: 

A bejegyzés trackback címe:

https://kalandosopusztaszer.blog.hu/api/trackback/id/tr6117872831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.07.05. 16:22:27

Könyves Kálmántól időben távolodva egyre messzebb volt a józan ész.

Magyarok Kalandjai Blog

Friss topikok

süti beállítások módosítása