A bestiárium az állatalakoknak, mint jelképeknek a néphagyományban, az ősi kultúrákban, a művészetekben, a vallásokban, a történelemben, valamint a hatalmi és politikai szimbolikában való megjelenésének a leírása. Szimbólumértékű állatmotívumok – így például a turulmadár, a párduc és az oroszlán – találhatóak az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark területén is.

Emese álma

Anonymus Gesta Hungarorum című munkája elején olvashatjuk (Pais Dezső fordításában), hogy 819-ben a Magógtól származó Ügyek szkítiai vezér feleségül vette Emesét, akitől „fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők.”

A turulmadár – amelyet sassal, héjával, ölyvvel is azonosítottak már, legvalószínűbb azonban, hogy kerecsensólyom – története az Árpád-ház égi (azaz természetfölötti, isteni) származására utal. Nem véletlen, hogy nemzeti királyi családunkat Turul-nemzetségnek is hívták a középkori forrásokban, míg a szent királyt – Istvánt és Lászlót – a néphagyományban évszázadokig Turulkirálynak nevezték. A szent madártól való legendás eredet, s egy madárnak a mitikus ősként való tisztelete a szibériai és a steppei népeknél gyakori. Ennek a keresztény változatát írta meg Anonymus, amikor azt jegyezte le, hogy nem egy szent állat és egy asszony nászából fogant Álmos vezér, hanem mindez „pusztán” édesanyja álmában történt meg. A sas és a sólyom a katonai erő és az uralkodói hatalom jele több évezrede: a sas római katonai jelképként (mint a főisten Jupiter madara) éppúgy jelen van a történelemben, mint a középkori német-római császárok címereiben.

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban a Nemzeti Összetartozás Emlékművén látható a turulmadár. Matl Péter, Munkácsy Mihály-díjas kárpátaljai szobrászművész alkotását Orbán Viktor miniszterelnök és B. Nagy László országgyűlési képviselő, Csongrád megyei kormánymegbízott avatta föl 2012. szeptember 29-én.

A párducos Árpád

A magyar romantika egyik legjelentősebb alkotója, Vörösmarty Mihály Zalán futása (1823/24) című hőskölteményében a magyarok honfoglaló fejedelmére utalva következesen a „Párducos Árpád” jelzős névalakot használja. Emellett Feszty Árpád A magyar bejövetele (1892/94) című, jelenleg az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban megtekinthető körképén is párducbőrrel díszített felsőruházatban látható a magyar törzsszövetség feje.

Vörösmarty a Pesti Magyar Színház 1837. augusztus 22-i ünnepélyes megnyitása alkalmára írta meg Árpád ébredése című „előjátékát”, amely szereplőinek jelmezleírása fönnmaradt. Eszerint a címszereplő arannyal díszített, tubákszínű dolmányt és kék nadrágot viselt, amit a vállára vetett párducbőr, sárga csizma, sárga bőr öv és kócsagtollal díszített sisak, valamint az oldalán függő kard egészített ki.

A párduc (panthera), más néven leopárd (pardus) rendkívül összetett állatszimbólum: egyszerre jelenti a finomságot és a vadságot, a színlelést és a harciasságot, Jézus Krisztust és az ördögöt. Az elmúlt évezredekben azonban az erő és a gyorsaság tulajdonsága tartozott hozzá legyakrabban, s emiatt vált – koroktól és kultúráktól függetlenül – az uralkodó egyik jelképévé is. Az iráni és a türk eredetű, s a steppei népek vezetői az ókorban és a középkorban a párducbőrt is fejedelmi jelvényként tartották számon. Egy perzsa hagyomány szerint első királyuk – aki még a hegyekből, az istenek világából jött le és vált irányítójukká – testét párducbőr borította. A steppéről a Kárpát-medencébe érkező magyar honfoglaló törzsek első nagyfejedelmének, Árpádnak szintén hatalmi jelképe lehetett a párducbőr, amely az erő és a gyorsaság attribútumát hordozta.

Nagy Heródestől az Árpád-emlékművig

Az oroszlánról már az óvodában minden gyerek megtanulja, hogy „az állatok királya”. Szép és erős csúcsragadozó, amelyhez az ősidőktől fogva – az ókori keleti és egyiptomi kultuszoktól a biblikus tradíción keresztül a modern irodalomig és szimbolikáig – a hatalom képzete társul. Josephus Flavius, zsidó származású római történetíró jegyezte föl Nagy Heródesről, Júdea királyáról (akinek nevéhez a keresztény hagyomány a betlehemi gyermekgyilkosságokat köti), hogy úgy ugrott a trónra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy oroszlán és úgy halt meg, mint egy kutya.

A katolikus ikonográfiában az oroszlán Szent Márk evangélista attribútuma, hiszen Jézus életéről és tanításairól szóló írása Keresztelő Szent János történetével kezdődik, aki a pusztában élt, az oroszlánok földjén. A kilencedik században Szent Márk ereklyéi Velencébe kerültek, s onnantól a lagúnák városának ő a védőszentje, az oroszlán pedig címerállata. A középkori firenzei politikus és gondolkodó, Niccolo Machiavelli úgy vélte: a fejedelemnek az oroszlán erejével és a róka ravaszságával egyszerre kell rendelkeznie.

A Szentírásból ismert szókapcsolat a „Júda oroszlánja”, amely Jézus Krisztusra, mint a Megváltóra, illetve az Utolsó Ítéletkor – uralkodói és bírói hatalmának teljességében eljövendő, s az üdvösségről, illetve a kárhozatról döntő – Istenre utal. Ezt a címet viselték az etióp uralkodók is, akik Salamon zsidó királytól és Sába királynőjétől eredeztették magukat. Etiópia utolsó, trónjától 1974-ben megfosztott császára hivatalos a címe a következő volt: „Ő császári felsége, I. Hailé Szelasszié, Júda törzsének hódító oroszlánja, az etióp királyok királya és Isten választottja”. A Jamaicában és az Egyesült Államokban kialakult rasztafári vallás szerint egyébként ő volt az új megváltó, a feketék messiása. Halála után az oroszlánnal díszített uralkodói gyűrűjét Bob Marley kapta meg.

Az oroszlán jelképként a hatalom és a félelemmel vegyült tisztelet mellett az erő és az oltalom megfelelője is. Ezért az uralkodói tróntermek, székházak, sírok és emlékművek állandó díszitőeleme. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark millenniumi Árpád-emlékművén (1896/97) – Kallós Ede szobrász és Berczik Gyula építész közös alkotása – is jelen van. Árpád alakját és az oroszlánokat a millecentenárium idején Buzál Károly újrafaragta. Árpád eredeti szobra a rotunda épületében van, az oroszlánok pedig az emlékműhöz vezető út két oldalán kerültek elhelyezésre.