Ha a honfoglalás utáni magyar hadjáratokra gondolunk, akkor a szemünk előtt általában keresztény államok jelennek meg ellenfélként. A magyarok azonban nem válogattak a célpontjaik között, ha érdekeik úgy kívánták, akkor földrajzilag távol eső vidékekre is eljutottak. Nem tettek kivételt a nagyrészt muszlim uralom alatt álló Ibériai-félszigettel sem. De mit tudhatunk az itteni hadjárataikról?

Muszlimok a félszigeten

A Nyugatrómai Birodalom hanyatlása során a különböző germán népek közül a nyugati gótok szerezték meg Hispániát, és alakították ki a királyságukat a félszigeten. 711-ben azonban a trónért viszálykodó gótok segítségül hívták a Tárik ibn-Zijád vezette észak-afrikai arabokat. A vetélkedés végül a szembenálló gót riválisok halálával végződött, az arabok pedig maradtak és meghódították csaknem az egész félszigetet. Egyedül az északkeleti Asztúriai Királyság tudott ellenállni a hódítóknak.

750-ben a távoli Damaszkuszban egy véres leszámolás keretében az addig az arab világban uralkodó Omajjádokat lemészárolták. Egyetlen családtag tudott megmenekülni, aki az Ibériai-félszigeten próbált szerencsét. Sikerrel győzte le ellenfeleit, így 756-tól az Omajjádok uralták Hispánia muszlim területeit. Váltakozó sikerekkel folytattak harcokat a Frank Birodalommal és az Asztúriai Királysággal, az állam több virágzó és válságos periódust élt át. A 10. században egy virágkor vette kezdetét, államuk megerősödött, az Omajjád uralkodó 929-ben felvette a kalifa címet. Ebben az időszakban jelentek meg a magyarok az Ibériai-félsziget közelében.

Lérida látképe, amely városnál a magyarok is megfordultak 942-ben 

Hét vezér az arabok ellen

924-925 során a magyarok egy nagy hadjáratot vezettek Itáliába, miután Berengár segítségül hívta őket az ellene felkelő előkelők ellen. A hadjárat folytatódott Berengár halála után is, a magyarokat csapdába akarták csalni, de kicselezték az ellenfeleiket, és Dél-Franciaország területén folytatták a hadjáratukat, eljutva Nimes városáig is. Már ebben a hadjáratukban is eljutottak a Pireneusok lábáig és talán Hispániába is, de komoly erőket nem fordítottak a muszlim területek ellen.

942-ben azonban már igen. Az események hasonlóképpen indultak, eleink Itália földjére indítottak hadjáratot. Hugó itáliai király azonban a korábbi tapasztalataiból kiindulva úgy vélte, hogy jobban jár, ha megvásárolja a békét. Tíz mérő aranyat biztosított nekik, és egy vezetőt is, aki egy zsákmányban gazdagabb földre kísérte a magyarokat. Ez a föld Hispánia volt, (amihez át kellett kelniük Hugó ellenségeinek a területén is).

A magyarok június közepén léptek a mai Spanyolország területére. Betörésük története Ibn Hajján történetíró munkájában maradt fent legrészletesebben, amelyet csak a 20. században ismerhettek meg a történészek. Az arab történetíró tollán még a magyarokat vezető hét vezér neve is fennmaradt, amelyet többféleképpen megkíséreltek már kiolvasni. Nem kizárt például, hogy a vezetők egyike Bulcsú lehetett, aki később az augsburgi csatában is a magyarok egyik vezére volt.

A 942. évi magyar hadjárat útvonala

Mint a villám

A magyarok az Ibériai-félszigeten is villámgyorsan haladtak. 942. június 10-én már arab területen jártak, a mai Katalóniában. Június 23-án kezdtek neki Lérida városának az ostromához, ám ezt nyolc nappal később feladták. Ezt követően Huesca majd Barbastro városa ellen fordultak. Utóbbi urát, a helyi kormányzó testvérét fogságba ejtették. Harminchárom napig tartották fogságban, ekkor egy helyi kereskedő révén kiszabadult, aki busás váltságdíjat ajánlott fel a magyaroknak.

Barbastro városa manapság

A földrajzi adatokból egyébként kiszámítható, hogy napi 30 km-es menetteljesítményre is képesek voltak. Ez egyébként némileg elmaradt az Európa északabbi felén megfigyelhető sebességüktől. Ez talán utalhat arra is, ami a forrásokból kiolvasható, hogy a magyarok nem viselték jól a félsziget hőmérsékleti viszonyait. Kifogytak a vízből, így vissza kellett fordulniuk. Jelentős muszlim erőkkel végül nem ütköztek meg, azok ugyanis nem tudtak megfelelő gyorsasággal reagálni a magyar betörésre.

A helyi keresztény királyságok egyébként kihasználták a magyarok okozta riadalmat: León királya segítséget küldött Pamplona királyának, aki a muszlimok ellen harcolt, noha korábban esküvel fogadott békét a kalifával.

A magyarok fő célja Córdoba lehetett, amit azonban nem értek el. Efölött érzett csalódottságukban a melléjük adott itáliai vezetőjüket halálra korbácsolták. A távozó magyar sereg azonban nem járt jól, a Pireneusok túl oldalán az addigra összegyűlt katalán erők rajta ütöttek a zsákmánytól lelassult magyar seregen és legyőzték őket. Ezt követően magyar kalandozó hadjárat, tudomásunk szerint, többet nem érte el az Ibériai-félsziget vidékét.