Új kenyér és sztálinista alkotmány Árpád árnyékában
Hogyan ünnepeltek augusztus 20-án az elmúlt évszázadokban?

Kereszténység és magyarság

 

„Itten van gusztus huszadika… Estván király… Alkotmány… Miazmás…” – hangzanak el a remekül eltalált szavak Tímár Péter Egészséges erotika (1985) című „szocioszatírájában”. A filmbéli ládaüzem Rajhona Ádám által megformált vezetőjének darabossága és bizonytalansága ugyan dramaturgiai fogás, jól mutatja azonban az államszocializmus kori közvéleménynek az ingatag alapállását az augusztus huszadikai állami ünneppel kapcsolatban.

Az 1980-as évek elejétől a nap rituáléinak a részévé vált az ópusztaszeri emlékparkbeli megemlékezés is, amely végképp zavaros képet mutatott. Az elvtársak Szent István napján Árpád nagyfejedelem szobra előtt az alkotmányról elmélkedtek jókora kenyérrel a kezükben.

01_5.jpg

Szent István király ábrázolása a koronázási paláston (1031) (Wikipédia)

 

Augusztus huszadika évszázadok óta hagyományosan az államalapító király és a magyar államiság ünnepe. Államunk eredettörténete ugyanis elválaszthatatlan Szent Istvántól, aki már saját korában egy személyben testesítette meg a magyar állam programját: egy keresztény szellemiségű és európai elkötelezettségű, ugyanakkor minden külső nagyhatalmi befolyástól mentes, a saját értékei és érdekei szerint a maga útját járó független ország vízióját.

 

Szent Istvántól Boldog IV. Károlyig

 

Szent Istvánról írta Bálint Sándor jeles szegedi néprajztudós, egykori kereszténydemokrata parlamenti képviselő a következőket. „István ott áll két világ határán. A pogány istenkirályság és az Ószövetségtől ihletett, Isten kedvező kegyelméből való uralkodói méltóság az ő hatalmas, mitikussá vált alakjában ötvöződik össze. Pogány nemzetségének totemisztikus eredethagyománya, választottsága az Árpád-ház szentségi tekintélyében él tovább.” S hozzátette még a tudós: „Az Árpádok kihalása után is mindig ügyeltek a származás folytonosságára és hivatkoztak arra, hogy a király egészen IV. Károlyig Árpád, illetőleg Szent István véréből származott.”

Mint Bálint Sándor imént idézett soraiban rámutatott: a magyar államiság nemzetünk történeti emlékezetében, néphagyományában, sőt hosszú évszázadokon keresztül közjogi életében is a szentség tartalmával társult. Ennek jegyében tekintette népünk szentnek nemcsak az uralkodó személyét, de felségjelvényét, a Szent Koronát is, s nem utolsó sorban a magyar állam intézményeit és területét. Szép és jelképértékű kifejezése az előbbieknek, hogy az első magyar uralkodót, Szent Istvánt és az utolsó magyar apostoli királyt, Boldog IV. Károlyt is tiszteli a katolikus egyház.

 

Az országegyesítés reménye

 

Szent István államalapító és államszervező tevékenységének elismerése, s politikai és egyházi kultusza nagy lendületet kapott a két világháború között. A trianoni békediktátummal területének kétharmadától megfosztott országban a kormányzat Szent István Kárpát-medencei történelmi államának újraegyesítésében reménykedett – sajnos ma már tudjuk: mindhiába. Ennek jegyében 1938-ban – halálának kilencszázadik évfordulóján – fényes külsőségek között emlékezett a magyar állam és a magyar kereszténység Szent Istvánra. S hogy milyen integráló szereplője történelmünknek az első király, azt az is igazolja, hogy akkor nemcsak a katolikusok, de a szentkultuszt elvető protestáns felekezetek is ünnepelték: nem mint szentet, hanem mint a keresztény államot megalapító államférfit.

rsz_02_5.jpg

Szent Jobb-körmenet a budai Várban (1934) (Fortepan - Friss Ildikó)

 

A két háború között az 1891 óta a hivatalos nemzeti ünnepek között helyet kapó augusztus huszadika ünneplésének fontos momentuma, s több tízezer embert megmozgató vallási eseménye és látványossága volt a Szent Jobb-körmenet, amelynek során az első király ereklyéjét az esztergomi érsek vezetésével vitték ünnepi menetben a budai Várban. Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek vezette az utolsó Szent Jobb-körmenetet 1947-ben. Egy évvel később, a „fordulat” – valójában az erőszakos kommunista hatalomátvétel – évében már nem engedélyezték az eseményt a hatóságok.

 

Alkotmány és új kenyér

 

A Szovjetunió 1936. évi alkotmánya alapján készült magyar alkotmányt 1949 augusztusában fogadta el a törvényhozás. „A képviselők viharos lelkesedéssel, ütemes tapssal ünnepelték nagy vezérünket, Rákosi Mátyás elvtársat, akinek a felszabadító Szovjet Hadsereg után elsősorban köszönhető népi demokráciánknak ez a nagyszerű alkotmánya. Az ünneplésbe belekapcsolódott az ország valamennyi dolgozója, tízezrek írtak köszönő levelet a Párt Központi Vezetőségének, százezrek hallgatták a rádióban, vagy olvasták az újságokban új alkotmányunk nagyszerű, valóban demokratikus paragrafusait” – olvasható az egyik korabeli vidéki kommunista napilapban. „Népköztársaságunk alkotmánya” – folytatódik a cikk – „megfelel a sztálini követelményeknek, azt rögzíti le, amit a valóságban elértünk, létrehoztunk és kivívtunk. Visszatükrözi négyesztendős kemény munkánk nagyszerű eredményeit, a dolgozók hatalmát és visszatükrözi hovatartozásunkat.”

03_4.jpg

Augusztus huszadikai dekoráció a kommunizmus korából (1950) (Fortepan - Várkonyi Ádám)

A következő évtől augusztus huszadika az alkotmány, illetve az új kenyér ünnepe lett. Ahogy a politikai közbeszédben a kommunista ideológia teret nyert, úgy a keresztény szakralitást és a nemzeti összetartozás tartalmát a materializmus és az internacionalizmus szellemisége vette át. Az alkotmány kapcsán soha nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy az első írott magyar alaptörvény a létrejöttét a szovjetek bevonulásának és a „népi demokratikus” államrend megvalósulásának köszönheti. Az új kenyér kapcsán pedig rendre beszámoltak az azévi gabonatermés mennyiségéről, s ezzel az ünnep anyagi és gazdasági dimenzióját erősítették.

Az augusztus huszadikán ünnepelt alkotmány (1949. évi XX. törvény) egyébként alapjaiban volt hazug dokumentum, hiszen ugyan kimondta, hogy „minden hatalom a dolgozó népé”, s – elvileg – garantálta az alapvető emberi és polgári szabadságjogokat. A valóságban azonban a szovjet típusú diktatúrát kodifikálta, amikor például kimondta a kommunista állampárt (eleinte a Magyar Dolgozók Pártja, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt) állami életben beöltött vezető szerepét, megtagadta a hatalmi ágak szétválasztását, megszűntette a parlamentarizmust (helyette a kollektív államfői testület, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa alkothatott törvényerejű rendeleteket).

Az 1989/90-es politikai változásokat követően a megemlékezéssorozatnak szimbolikus részévé vált a szent államalapítónk kézereklyéjének, a Szent Jobbnak a körmenete, éppúgy, mint az ünnepélyes állami mozzanatok: így például a díszzászló felvonása, a tisztavatás, vagy az állami díjak és kitüntetések átadása.

A bejegyzés trackback címe:

https://kalandosopusztaszer.blog.hu/api/trackback/id/tr8417909963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.08.19. 13:33:27

Az a palást nem koronázási, hanem mise.
Aki rajta van, az egy mártír és a neve Sebalus.
Ugyan már régóta ismert, de akinek újdonság, hallgassa figyelemmel az első kétszer másfél órát:
youtu.be/DPkGAYj1zCE

Magyarok Kalandjai Blog

Friss topikok

süti beállítások módosítása